Azért indítom ezt a bejegyzést, mert van egy elméletem Isten létezéséről, megosztanám az erre fogékony olvasókkal, szívesen megtudnám, hogy mi a véleményetek e kérdésről.
Az elmélet kifejtése előtt néhány alapvető körülményt elárulnék. Vallásos családból származom, római katolikus vagyok, kb 17-18 éves koromig rendszeresen jártam templomba. Jelenleg 32 éves, egyedülálló, nagyvárosi közgazdász férfi vagyok. Nem tartom magam boldognak, bár egészséges vagyok és anyagilag is megfelelő a helyzetem. A társnélküliség miatt vagyok boldogtalan, de ez a bejegyzés nem a magányról szól, hanem a hitről, így rá is térek a témára.
Nos, sokat gondolkozom azon, hogy Isten valóban létezik-e és ha létezik, akkor miért kegyetlen az élet, velem is, de leginkább másokkal. Túl egyszerű magyarázat az, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek". Ennél csak van jobb megoldás.
Miért van az, hogy egyes embereknek eleve kizárt, hogy bármikor is boldogak legyenek, miért lesznek emberek gátlástalan bűnözők, öntudatlan fogytékosok, miért sérülnek, halnak meg oly sokan betegségekben, háborúban, balesetben, gyilkosságban? Miért válnak egyesek kegyetlen, érzéketlen gonosztevőkké? És mindeközben miért van az, hogy néhányan hitetlenek, elutasítók, istenkáromlók és mégis boldogan, akár ártatlanul tudnak élni sokáig, minden más szempontból a társadalom és a környezetük számára hasznosan?
Tudom, rengetegen felteszik ezeket a kérdéseket, mind a vallásosak, mind a vallásellenesek között, utóbbiak épp a hitetlenségüket támasztják alá. Ha lenne Isten (a szerető Isten, a Jóisten), akkor nem hagyná, hogy ezek megtörténjenek. Az én hitemet is próbára teszik, próbára tették ezek, a földi ésszel felfoghatatlan és ellentmondásos helyzetek.
Gondolom a legtöbb, ezeken a kérdéseken elmerengő ember odáig jut, hogy nincs meggyőződve az igazáról, de továbbra is hisz, vagy nem hisz.
Én eljutottam egy köztes állapotig. Az elméletem az, hogy akár létezik Isten, akár nem, nekünk érdemes hinni benne. Még akkor is, ha nem vagyunk 100%-ig biztosak abban, hogy "ott fent" valaki figyel, meghallgat, elszámol velünk, irányítja az életünket, bűntet és jutalmaz.
Tegyük fel a jobbik esetet, miszerint a valóságban Ő létezik. Ekkor nem árt, ha tartjuk vele a kapcsolatot, próbálunk az általunk elképzelt (amit többek között a szüleinktől, a környezetünktől, a papunktól vagy akár online ismereteinből) Isten szerinti ideálnak élni, bízni benne, hogy ő ezt értékeli (esetleg már a földi életünkben is megjutalmaz érte, de utána mindenképp).
Abban az esetben, ha nem létezik semmiféle ember- és természetfeletti hatalom, akkor is érdemes hinnünk, remélnünk, hogy létezik, mert erőt ad. Kissé profánul fogalmazva a vallásosság, Istenhez fordulás tulajdonképpen egy személyes, ingyenes pszichológus, amit mindig magunknál tarthatunk, segítséget, reményt, támaszt ad az élet megpróbáltatásaihoz.
Magyarán semmit sem vesztünk, semmiképp nem járunk rosszul ha hiszünk, mégha a hitünkről (az én esetemben legalábbis) egyáltalán nem vagyunk meggyőződve. Tehát ha létezik Isten, akkor a földi életünkben is segít és az esetleges földi lét után is előnyünkre válik a hit.
Ha nincs semmiféle földöntúli világ, a halálunkkal a teljes megsemmisülés vár ránk, akkor is jó, ha életünket a hitre támaszkodva, tehát könnyebben éltük meg.
Mindazonáltal, aki nem hívő, az véleményem szerint még tetszhet Istennek, ill. élhet kiegyensúlyozott, boldog életet, gondolom ők valami másban, pl. a családban, munkában, hobbiban, barátokban, művészetekben vagy pszichológusnál találják meg azt az erőt, ami segíti őket. Talán nem is várja el Isten, hogy mindneki hívő legyen. A vallások közötti különbségekről nem is beszélve...
Azt is gondolom, hogy vallásos emberek is lehetnek "unszimpatikusak" Istennek, feltételezve, ha létezik Isten.
Kérdés, hogy Isten mi alapján ítéli meg a nem hívő és/vagy gonosz embereket. A gonoszságról tulajdonképpen nem tehet az ember, gonosz körülmények határozták meg a fejlődését. Létezik Isten mellett a sátán is, és az életünk a társasjátékuk színtere?
Nick Vujicic, a kéz és lábnélküli ember szónoklatokat ad Isten létezéséről, én kezemmel és lábammal nem vagyok ennyire meggyőződve és nem is tudok ennyire meggyőző lenni. Ahogy ő is egyszer említette, csodát kért az Istentől, hogy utána bejárja a világot az örömhírrel. Nos, bár én is kértem valamilyen egyszerű, konkrét jelet Istentől, a létezéséről, de nem kaptam. Talán mert nincs. Talán van ott fent egy szakállas Úr, aki figyel minket, de nem jelentkezik, nem válaszol. Én mindenesetre hiszek benne, mert jó lenne, ha létezne és jól esik, hogy hozzá fordulhatok. Meggyugtat. A hatóanyag nélküli gyógyszerek is tudnak hatni.
Kár, hogy nincs közvetlen összefüggés bűn és bűntetés, jótett és jutalom között. Csöppnyi emberi eszemmel sokszor úgy érzem, én jobb világot teremtettem volna. De bízzunk benne: Isten tudja, miért lett ilyen. Talán az életünk egy gyakorlópálya, vagy egy vizsgafeladat?
Ha tévedünk, még mindig kisebb a tévedés, mint a hitetlenek tévedése. Lehet, hogy nincs se Isten, se sátán, csak magunknak gyártunk valami választ azokra a kérdésekre, amiket nem tudunk tudományos alapon megválaszolni.
Istenhittel könnyebb élni, bárcsak többnek adatna meg.
